A kezdetek
Az Idegenlégió zászlaja és jelképe, a hétlángú gránát (forrás: Wikipedia) |
A Francia Idegenlégiót 1831-ben hozták létre azzal a céllal, hogy megkerüljék azt a törvényt, amely tiltotta az idegen nemzetiségűek felvételét a francia hadsereg soraiba. A légió főhadiszállása az algériai Sidi-bel-Abbés-ben volt, és hamarosan a térség meghatározó haderejévé nőtte ki magát. Tagjai közé gyakran jelentkeztek olyan férfiak, akik a múltjuk elől menekültek, vagy csak egyszerű kalandorok, akik ennek a híres és hírhedt alakulatnak a részeseivé akartak válni.
Az I. világháborúban a nyugati front poklában vetették be az alakulatot, a legveszélyesebb harcfeladatok végrehajtását kapva feladatul. A II. világháborúban a német megszállást követően a Légió két részre szakadt: a csapatok egy része a németekhez hű Vichy-kormány, a másik részük pedig a Szabad Francia Erők oldalára állt. Észak-Afrikában a két ellentétes oldalon álló Légiós egységek között összecsapások is zajlottak. Az észak-afrikai német vereséget követően azonban a Légió ismét egyesült és fontos szerepet játszott a Párizs felszabadításáért indított műveletekben.
A II. világháború után
A II. világháborút követően az idegenlégió toborzói gyakorta tűntek fel a német hadifoglyok táborainál. Különösképpen keresték az egykori SS katonákat, akiket választás elé állítottak: a valószínűsíthető börtön vagy hosszú hadifogság helyett jelentkezhettek az idegenlégióba, ahol új életet kezdhettek. Ezen toborzási program következtében 1945-ben a legnépesebb nemzetiség a Légióban a német lett. Az újoncok másik nagy csoportját az önkéntes franciák adták, akiket a kollaboráns múltjuk, és a saját népük megtorlásától való rettegés hajtott a Légióba.
Légiósok több heti harc után Vietnamban (forrás: Pinterest) | A Légió altisztje Vietnamban. Mellkasán látható a Légió jelképe a hétlángú gránát (forrás: Pinterest) |
Ez a vegyes nemzetiségű sereg volt kénytelen a francia gyarmatokon bekövetkezett lázadások leverésére, illetve a rend visszaállítására. Ezen gyarmati harcok közül kiemelkedő fontosságú a Vietnam felszababadításáért zajló háború (1946-1954; egyes helyeken első vietnami háború), amely során a Ho Shi Minh által vezetett kommunista támogatású Viet Minh-nel kellett felvenniük a harcot. A vietnamiak (hasonlóan, mint majd később az amerikaiak ellen) gerilla harcmodort alkalmaztak, a sokkal jobban felszerelt franciákkal szemben, míg a légiósok pedig egy-egy nagyobb megerődített sündisznóállást hoztak létre a stratégiai fontosságú területek védelmére. A vietnami erők képesek voltak ezeket az erődrendszereket teljesen elvágni az utánpótlástól, éppen ezért a Légió vezetése ejtőernyős zászlóaljak bevetése mellett döntött, a folyamatos utánpótlás biztosítása érdekében.
Csata Dien Bien Phu-nál
csata Dien Bien Phu-nál az Idegenlégió egyik legsúlyosabb vereségeként vonult be a történelembe. A Dien Bien Phu-i repülőtér egy szűk völgyben terült el a vietnami és a laoszi határ közelében, ahová 1953-54 telén a franciák 16000 katonát szállítottak légi úton a védelem megerősítése céljából. A Viet Minh tábornoka Vo Nguen Giap kb 50000 katonával és a környező hegyekben elhelyezett nehéztüzérséggel folyamatosan támadhatta az állásokat.
A franciák úgy vélték elegendő a légi utánpótlás biztosítása az eredményes harc megívásához, azonban Giap tábornok nehéztüzérsége hamar használhatatlanná tette a repteret, így csak az ejtőernyőn ledobott hadianyag maradt a védők számára, amely azonban gyakran célt tévesztett és a Viet Minh vonalai mögé hullott. A katlanban rekedt franciák egészen május elejéig kitartottak, amikor is a vietnami erők május 7-én és 8-án az utolsó állásokat is elfoglalták. A francia védők vesztesége majd 4000 halott volt, aminek több mint felét idegenlégiósok (nagyrészt német nemzetiségűek) adták, míg a Viet Minh vesztesége majd 10000 fő volt.
Vietnami zászló leng a Dien Bien Phu-i reptér felett 1954. május 8-án (forrás: Wikipedia) |
Franciaország a vereséget követően a genfi békeegyezmény aláírása után kivonta katonáit Vietnamból.
1954 után
Algéria függetlenségi háborúja 1954-ben kezdődött. A felkelők elleni harc alappillérét itt is a Légió katonái adták. Az elhúzódó véres háború okán Charles de Gaulle francia elnök végül 1961-ben megadta Algériának a függetlenséget, ami miatt az Idegenlégió kénytelen volt elhagyni Sidi-bel-Abbés-i támaszpontját és 1962. október 24-én a dél-franciaországi Aubagne-ba települt át. Ezt követően a Légió katonái gyors reagálású erőként részt vettek az Öböl-háborúban, majd a közelmúltban Afganisztánban és Irakban is végrehajtottak missziókat.
Idegenlégiósok napjainkban egy párizsi katonai felvonuláson (forrás: Wikipedia) |
Források: R.G. Grant - Katonák
Wikipedia