"A történelmet a győztesek írják"- tartja a jól ismert mondás, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a II. világháborús beszámolók jó része az angolszászoktól, illetve az oroszoktól származik. A tengelyhatalmak katonáinak memoárjai jóval kisebb számban kerülhetnek az olvasó közönséghez. Üdítő kivétel volt Guy Sajer memoár kötete, amely 2019. végén jelent meg magyar fordításban a Hajja és Fia Könyvkiadó jóvoltából.
Guy Sajer 1925-ben született Elzász-Lotaringiában német anyától és francia apától. Ámulva figyelte 1940-ben a Wehrmachtot, ahogy diadalmasan átvonul Franciaországon, beveszi Belgiumot és Hollandiát, és a Brit-szigetek nagyobb városait bombázza. Hazafias kötelességének érezte, hogy amint a 17. életévét betöltötte, jelentkezzen a német hadseregbe és szolgálja a Führert, aki Elzászt újra Németországhoz csatolta.
1942. szeptemberében került Lengyelországba, ahol megkapta az alapkiképzést , majd október végén egy hadtáp alakulat katonájaként Oroszországba indult. Ekkor a német csapatok már a Volga partján és a Kaukázusban jártak, a 6. hadsereg pedig Sztálingrádot ostromolta. A Wehrmachtban ismét eluralkodott a legyőzhetetlenség érzése. Guy Sajer is akkor még hitt a végő győzelemben és a nemzeti szocializmusban.
Az első halott bajtársak, a hadtáposzlopkat ért szovjet repülőgépek és partizánok akcióinak következtében, a Sztálingrádnál a 6. hadseregre mért megsemmisítő vereség azonban hamarosan új megvilágításba helyezték Sajer eszméit. A hadtápkatonák is kénytelenek voltak a -50°C-os hidegben kint állomásozni az orosz sztyeppén, elégtelen felszerelésük pedig kiszolgáltatottá tette őket a szovjet reguláris és partizán alakulatok támadásainak. Sajer több bajtársával együtt 1943-ban jelentkezett a Grossdeutschland elit páncéloshadosztályba, amelynek katonájaként folyamatosan az első vonalban harcolta végig a II. világháborút, majd hosszú és viszontagságos visszavonulás után, hazája területén angol hadifogságba esett.
Számtalan háborús beszámolót olvashatunk az interneten és a nyomtatásban is, de nagyon kevés az olyan, amely pátoszok nélkül, hitelesen képes visszaadni az egyik, vagy másik oldal katonáinak mindennapjait a fronton. Sajer könyve hitelesen festi le a borzalmakat egy alig felnőtt fiú szemével, aki 17 évesen megtapasztalta milyen érzés átélni nyílt terepen a bombázásokat és a tüzérségi csapásokat, látta a legközelebbi bajtársai halálát, néhány kézigránáttal nézett szembe a szovjet T-34-esekkel, megtapasztalta az éhezést, a fagyást, a kiszolgáltatottságot, a reménytelenséget és a zsigerig hatoló félelmet a szovjetektől és a hadifogságtól.
A könyvben számos háborús bűn feltűnik, többek között a civil lakosság lemészárlása mind a két oldal részéről, vagy a hadifoglyokkal szembeni kínzások és brutális, csonkolásos gyilkosságok. Sajer elborzadt ezektől az eseményektől, amelyek gyakran a szeme előtt játszódtak le, és világnézete alapjaiban változott meg a háború végére.
A brit hadifogságból Sajer még 1945-ben kiszabadult, visszatért Franciaországba, ahol csatlakozott a hadsereg kötelékébe, ahonnan 10 hónap szolgálat után leszerelték betegség miatt, de előtte még részt vett Párizsban a győztesek katonai parádéján.
