A Nagy Háború

Bizonyára sokan látták a Tisztelt Olvasók közül a Nyugaton a helyzet változatlan című I. világháborús filmet, vagy olvasta Erich Maria Remarque azonos című regényét. Az I. világháború csatatereit az ott látott/olvasott képek tökéletesen ábrázolják: a lövészárok rendszerek végtelen labirintusát, a közöttük húzódó, a Hold felszínére emlékeztető, holttestekkel és a háború egyéb hulladékával szennyezett senki földjét, a drótakadályokat, a géppuskákat és a gáztámadást.

A Flanders mezei senki földje Belgiumban a Nagy Háború lezárását követően (forrás: Wikipedia)

 Amikor 1914. július 28-án kirobbant az I. világháború, egyik fél sem gondolta, hogy egy olyan háború veszi kezdetét, amely 5 éve alatt több mint 15 millió ember pusztulását okozza. Mind az antant, mind pedig a központi hatalmak polgárai ujjongással fogadták a hadüzenetek tényét. A német hadsereg 1914. augusztus 3-án kezdte meg az offenziváját nyugati irányban,a  Schlieffen-tervként emlegetett hadműveleti terv alapján. Az offenzívát a tervezettek szerint 6 hét alatt végre kellett hajtani, hiszen a német hadműveleti tisztek ennyi időt becsülték az orosz hadsereg mozgósítására. Németország mindenképpen igyekezett elkerülni a két frontos háborút, ez azonban meghiúsult mikor az Brit Expedíciós Haderő (BEF-Britisch Expedition Forces) segítségével, a francia alakulatok Párizstól 20 km-re képesek voltak megállítani a német előrenyomulást az ősz folyamán. A frontok megmerevedtek, a nagyobb hadműveletek hatalmas veszteségek árán, minimális területnyereséget voltak képesek produkálni. 1916. február 21-én a német hadsereg támadást indított Verdun-nél, amely mind a védekező franciák, mind a támadó németek oldalán óriási véráldozatot követelt ( a köznyelvben ez a csata mint Verduni-vérszivattyú is ismert). A brit vezérkar a francia szövetségesük megsegítésére egy újabb offenzívát terveztek, amelynek időpontját július 1-re tűzték ki, és cél területe a Somme folyó vidéke volt. Nagy-Britanniában közben már gőzerővel dolgoztak egy új fegyver kifejlesztésén, amelytől a frontvonal áttörését, és a végső győzelem kivívását várták. Az új csodafegyvernek a brit mérnökök fedőnevet is adtak: tank, azaz tartály…

Brit gyalogság rohamra indul a Somme-i csata első napján (forrás: Pinterest)

 Az első világégés során rengeteg új fegyver került ki a hadszíntérre, hogy a kialakult patthelyzetet feloldja. A lángszóró és a géppisztoly többek között az I. világháború hozadéka, ahogy a harckocsi is, utóbbi a későbbi háborúkat nagy mértékben befolyásoló tényezővé vált.  

Little Willie és a harckocsik Ádám és Évája

A harckocsi kifejlesztését a frontok megmerevedése miatti patthelyzet, és a veszteségek nagysága indokolta. A britek felismerték azt, hogy a nyílt téren rohamozó gyalogságnak esélye sincs átjutni az ellenséges vonalakig, amíg a senki földjét a tüzérség és az ellenséges géppuskák uralták. 1914 októberében Ernest Swinton alezredes benyújtott egy tervezetet a hadügyminisztérium felé, hogy anyagi támogatást nyerjen arra, hogy az Amerikában kifejlesztett Holt-traktor köré egy páncélburkolatot építhessen. A hadvezetés azonban kételkedett Swinton ötletében, és lesöpörte az asztalról. Azonban Swinton mégis talált magának egy támogatót, aki nem volt más, mint az Admiralitás első lordja: Winston Churchill.

1915. februárjában Churchill létrehozta a „Landship” (kábé szárazföldi csatahajó) bizottságot, azzal a céllal, hogy egy olyan lánctalpas, géppuskákkal felszerelt páncélozott harcjárművet hozzon létre, amely képes a bombakrátereken és lövészárkokon keresztül áthaladni, és ellenáll az ellenséges páncéltörő puskalövedékeknek, illetve a tüzérségi tűznek. A harcjárművel szembeni további elvárásokat Swinton fogalmazta meg: 10 fős legénység,6,5 km/h-s csúcssebesség terepen, két géppuska és minimum egy könnyű löveg. 

Little Willie az első kifejezetten harci célokra készült lánctalpas páncélozott jármű prototípusa (forrás: Pinterest)

 Ezen iránymutatás szerint 1915 augusztusában megépült Little Willie, az első harckocsi prototípus. Az 1916 februárjában végzett próbák nyomán a hadügyminisztérium azonnal 100 db-ot rendelt az új típusú harci eszközből. A Little Willie prototípusai kezdetben toronnyal készültek, viszont a későbbi tesztek során a tornyot elvetették, és a páncéltest formáját  jellegzetes romboid alakúnak alakították ki. Ezzel megszületett az Mk I-es. Az Mk I-es két típusban készült, melyeket „Male”-nek és „Female”-nek neveztek kell, különbség közöttük csak a fegyverzetben adódott. A Male hatfontos lövegekkel volt felszerelve, míg a Female csak géppuskákat hordozott.

Egy Mk I-es "Male" harckocsit támadásra készen a saját vonalak mögött 1916-ban (forrás: Wikipédia)

 Az első bevetés

A Somme menti hadművelet kezdete (július 1.) egyre közeledett, és a hadügy mindenképpen addigra már Európában akarta látni a tankokat. A kapkodó fejlesztés és gyártás okán hamarosan a Mk I-es gyermekbetegségei hamarosan éles körülmények között mutatkoztak meg, rengeteg harckocsizó halálát okozva. A bevetésre Flers-Courcelette-nél, Albert és Bapaume között vetették harcba a gyalogság támogatására.

Brit harckocsizók az első kezdetleges német páncéltörő puskát vizsgálják a csata szünetében (forrás: Pinterest)

 Az 58 harckocsiból mindössze 36 érte el a számára kijelölt megindulási terepszakasz, a többi különböző műszaki problémák, vagy a sár és árkok áldozata lett. A rohamra indult 36 harckocsi azonban sokkos állapotot idézett elő a német lövészárkokban. Ahogy a rettegés végigsöpört a lövészárkokon, egyre több helyről hangzott fel a kiáltás: „Jön a Sátán”. Nem nehéz a megrökönyödött német védők helyébe képzelni magunkat, ahogy lassan vánszorogva keresztül minden akadályon, ellenállva minden lövedéknek, magából füstfelhőket okádva. Mintha egy letűnt kor ragadozója, vagy egy sárkány érkezett volna harctérre, hogy megölje őket.

 A védők nagy része a megfutamodás mellett döntött. A frontvonal áttörése után azonban a brit tankok megálltak arra az időre, hogy a nyomukban előrenyomuló gyalogság megszállhassa az elhagyott német árkokat. Ez idő alatt a német tisztek képesek voltak a második vonalban újraszervezni a védelmet, a tábori ágyúkat pedig előretolva közvetlen tűzzel sikerrel megállították a harckocsik előrenyomulását.

 Így a brit harckocsik első színre lépése felemásra sikeredett. Az bizonyosságot nyert, hogy a gyalogsággal támogatott harckocsik, ha megfelelő mennyiségben alkalmazták őket, képesek voltak a frontvonal áttörésére, és bár nem okoztak számottevő fizikai veszteséget az ellenségnek, a lélektani hatásuk leírhatatlanul morálrombolóan hatott a németekre.

Legénysége büszkén pózol ez előtt az Mk VI-es harckocsi előtt valahol Franciaországban (forrás: Pinterest)

 Haig vezérezredes, a Franciaországban harcoló brit csapatok parancsnokát lenyűgözték a harckocsik, ezért hiába a csak korlátozottan elért sikerek elrendelte, hogy minden nagyobb hadművelethez harckocsik bevetése szükséges. A harckocsi feltűnése valóban megváltoztatta a Nagy Háború, és az azt követő háborúk szárazföldi hadműveleteit is. A brit tisztek nagy része hosszú ideig nem tudott megbarátkozni a harckocsi fegyvernemmel, amelyet csak egy időszakos hóbortnak tekintettek, ami miután véget ér a háború amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik majd a köztudatból, és helyét ismét átveszi a hagyományos lovasság. Nem ismerték fel azt, hogy a harckocsi önállóan is képes áttörés kierőszakolására, a gyalogságnak pedig csak a harckocsik által elfoglalt területek stabilizálásában lesz szerepe (ezt később a németek a II. világháborúban sikerrel alkalmazták a Blitzkrieg során).

Német tábori tüzérség, az első harckocsik leküzdésének leghatékonyabb fegyverei (forrás: Pinterest)

 A következő bejegyzésben a franciák és németek válaszát fogom körbejárni, amelyet a brit harckocsi megjelenésére adtak. Az I. világháború hozománya lett az első, tank a tank elleni összecsapás is, amely előrevetítette a II. világháborúban végrehajtott harckocsi ütközeteket.

Forrás: Christer Jorgensen és Chris Mann - Harckocsihadviselés

            Robert Kershaw - Harckocsizók