A XX. század fegyveres konfliktusai

A harctéri sokk

2020. január 03. - Mothman_92

Az I. világháború sajátságos harctéri körülményei egy új típusú harctéri betegséggel szembesítették a tábori kórházak orvosait: a harctéri sokk (angolul shell shock, nyersfordításban „akna sokk”), vagy harctéri idegkimerülés az egyik leggyakoribb betegség, ha úgy tetszik „sebesülés” típus lett, amely rengeteg katonát tett harcképtelenné. A lövészárkokban töltött több hetes vagy hónapos szolgálat során az állandósuló tüzérségi csapások, a nyomukban járó robbanások, illetve folyamatos veszély,a közeli barátok elvesztése és a tomboló harc okán a katonák idegei lassan felmondták a szolgálatot. A harctéri sokkban szenvedők képtelenek voltak aludni, legapróbb neszre is pánikolva riadtak fel. A sokk tüneteinek súlyosságától függően akár az egyén beszéd- és mozgás készségére is hatással lehetett. shell_shocked_soldier_1916_2.jpg

            Harctéri sokkban szenvedő brit katona a kötözőhelyen (forrás: War History Online)

A britek voltak az első olyan nemzet, akik jelentést készítettek a jelenség tüneteiről, már a háború első évében. A leggyakoribb tünet a tinnitus, azaz fülcsengés volt, amelynek következtében az egyén akkor is különféle hangokat hallott, amikor egyébként semmilyen zaj nem volt hallható. További tünetek lehettek a szédülés, fejfájás, remegés és amnézia. Az ilyen tüneteket akár a fejen történt fizikai sérülések is okozhatják.

1914-ben a brit csapatok 4 %-a produkálta a tüneteket, melyből 10%-ot a tisztek adtak. A médiában először 1915-ben használták a harctéri sokk kifejezést.

 

Elsősegélypont az első vonal mögött a Somme-i csata első napján.A kép bal alsó sarkában ülő katona arcán felfedezhetőek a harctéri sokk jellegzetes tünetei.(forrás: War History Online)

A háború előrehaladtával a a tünetekben szenvedők száma folyamatosan növekedett minden nemzet katonái között. Az orvosok azonban még továbbra is úgy vélték, hogy a tüneteket fizikai sérülések okozzák. A robbanások keltette lökéshullámokat tették felelőssé a sérülésekért, amelyek nyomán a katonák agya megsérülhetett, míg más szakemberek a robbanások során keletkező szénmonoxid okozta agykárosodást valószínűsítettek.

Ezek az elméletek azonban hamarosan megcáfolták azok a katonák, akik nem vettek részt közvetlen rohamban, így közvetlen érintkezésben nem kerültek lökéshullámokkal, de mégis jelentkeztek náluk a tünetek. A katonák igyekeztek bajtársaik elöl titkolni tüneteiket, hiszen általános vélekedés volt, hogy csak a gyávák próbálnak így kikerülni a frontvonal húsdarálójából.

A harctéri sokk kezelése

 

Amint bajtársai érzékelték társukon a tünetek nagyfokú jelentkezését, igyekeztek kivonni őt az első vonalból, amilyen gyorsan csak lehetett. Logisztikai problémákat okozott azonban az, hogy a csapatok létszámának növekedésével egyre több frontkatonát kellett kivonni a frontról, ami az utánpótlás folyamatos áramoltatását indokolta a frontra.

A kivont katonára több napos pihenés várt, majd a frontra visszatérését követően a tisztjei kötelessége volt figyelemmel kísérni az állapotát. A tisztek igyekeztek elterelni a visszatértek figyelmét a harcok szünetében azzal, hogy a családról, civil életről vagy épp magáról a háborúról beszélgettek a betegségben szenvedővel. Sok katona tünetei enyhültek attól, hogy kiadhatta magából azokat a szörnyűségeket a tisztjeinek, amelyekkel t az első vonalban vagy a senki földjén szembesült.

Ha a beteg állapota rosszabbodott, akkor hátra vonták a front mögé, ahol több hétig kórházi kezelésben részesült. Ha az itteni ellátás sem hozott javulást, a katonát a harcoktól távoli szanatóriumokba küldték, ahol szakemberek igyekezték őket kigyógyítani ebből az állapotból. Az egyik legbrutálisabb próbálkozás a harctéri sokkban szenvedők kezelésére az elektrosokk volt.

Tolókocsiban ülő harctéri sokkban szenvedő katona egy szanatóriumban (forrás: Pinterest)

 

Csak az első világháborút követően jöttek rá arra, hogy egy pszichiátriai betegségről van szó, amelyet különböző gyógyszeres kezeléssel kordában lehet tartani. A poszttraumás stressz a mai napig a leggyakoribb mentális betegség a frontról hazatérő katonák körében.

 

Forrás: War History Online

 

A bejegyzés trackback címe:

https://xxszazadkonfliktusai.blog.hu/api/trackback/id/tr8315391450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

paráznabillegető 2020.01.04. 13:08:16

ugye milyen csodálatos?
más.
sose fordíts "nyersen".

erkölcsi hulla 2020.01.04. 16:11:47

Mitől betegség? Egyszerűen egy természetes válasza az elmének mikor már nem bír feldolgozni több szörnyűséget.

Alick 2020.01.04. 17:11:33

"egy pszichiátriai betegségről van szó, amelyet különböző gyógyszeres kezeléssel kordában lehet tartani"

Na persze, zombitablettával félkómás élőhalottat csinálnak a páciensből.

]{udarauszkasz 2020.01.04. 19:00:13

@erkölcsi hulla: es nem csak haboruban tortenhet ilyesmi.

Fredddy 2020.01.04. 21:15:16

A sokkosokat sokszor egyszerűen gyávának tartották, hadbíróság elé állították és agyonlőtték- mindegyik oldalon. Éppenséggel a Monarchia jött rá először a helyes útra, és itt próbálták először pszichoanalízissel kezelni ezeket az embereket, de ez már csak pár héttel a végső összeomlás előtt volt. Az elektrosokk, hideg víz és más kínzások azért maradtak használatban, mert sokszor tényleg eredményesnek látszottak- nem jöttek rá arra, hogy a javulás egyszerűen annak köszönhető, hogy a katona kórházban van, és nem a fronton.

Audianer 2020.01.05. 10:50:29

@Fredddy: Az egykori Magyar Néphadsereg Szolgálati Szabályzata is lehetővé tette a parancsnok számára, hogy a harctéri pánikba esett katonát "kiiktassa". Akkoriban ez törvényes eszköznek számított annak megelőzésére, hogy a jelenség nehogy átragadjon a többi katonára is. Bár nem tudom, hogy a harctéri pánik és a harctéri sokk alatt ugyanaz értendő e?

Fredddy 2020.01.05. 11:45:01

@Audianer: szerintem nem, a pánik az hirtelen, erős félelem, a cikkben szereplő betegség pedig a folyamatos halálfélelem és fáradtság miatt lassabban lakul ki.